Bár...

Bár

Bár a húrok újra így pendülnének,

Bár sose érne véget az ének.

Újra játszanánk önfeledten, boldogan,

Újra szavakká válhatna a gondolat.

Itt lennél, s vígan nevetnénk szinte mindenen,

Itt lennél, énekelnél mellettem.

Dalolásznánk, míg világ a világ,

Összehoznánk minden muzsikát.

Szakítanánk időt a dalra,

Időt a boldogságra.

Mert az volt minden dallam mögött,

A zenénkkel csak a boldogság jött.

Visszatekintve is csak mosolygok,

Mennyi örömet okozott.

Majd kicsordul pár könnycsepp,

Érted hull, azért, ami már nincsen.

Mi lett volna ha? Fel se teszem magamnak.

Csak a szívem fájdul bele, de meg nem tagadlak.

Voltál! S addig csináltunk, éltünk rendesen!

Alkottunk, varázsoltunk néha csak csendesen.

Megmaradtak a dalok, az emlékek,

Ott vagy a régi kopott felvételeken.

(2021.01.22.)