Félelem
Ma a kezembe akadt egy lassan két éves versem. Nem emlékszem már mikor, és miért írtam, de mintha csak most jöttek volna a rímek.
Vannak verseim, amik régi emlékeket, élethelyzeteket örökítenek meg, vagy éppen terápiás célt szolgált a születésük. Vannak, akiket csak a vicc kedvéért írtam. Rajtuk mái napig jót mosolygok. És megint másokkal pedig a jelen pillanatig jól tudok azonosulni. Elolvasom, és az első gondolatom, hogy IGEN! Ezt nem, hogy én írtam, de ez az a részem, ami azóta is motoszkál bennem. Akkor régen megíródott, papírra vetettem, és ez annyira jól siekrült - legalábbis szerintem -, hogy évek távlatában olvasva is azonosulni tudok minden szavával.
Hát ez a most következő vers egy ilyen azon kevesek közül.
Félelem
Mitől félsz a legjobban?
Hogy valaki széttöri a szíved?
Elveszted, kit szerettél,
S senki nem hozhatja vissza őt már neked?
Mitől félsz a leginkább?
A halál nemsoká elér?
Hogy volt életed,
De kár az elpazarolt percekért?
Mitől rettegsz éjjelenként?
Hogy egy szörny jön elő ágyad alól?
Szekrényedből előmászik,
S felkavar legszebb álmaidból?
Mitől tartasz minden nap?
Hogy álmaid nem teljesülnek?
Mit elterveztél, megálmodtál,
Azt végül sosem valósítod meg?
Mitől félsz, mondd!
Nem magától a félelemtől?
Hogy tartanod kell minden nap,
Magától az élettől?
(B.S. 2018.08.17.)