A jövő

Ideje egy teljes versnek. 

Nem lehetek elég hálás azért, amilyen életem van, azért, amilyen emberek körülvesznek, de lássuk be, mindenkinek kijut minden. Mostanában sokat gondolkodom az élet ,,nagy" dolgairól. Sajnos alapos okom van rá. Bármennyire is letört vagyok olykor, mindig egy gondolathoz lyukadok ki. Hogy így jó minden, ahogy van. Ha valami iszonyatosan fáj, ha valaminek nem látom az okát, akkor is a vége az lesz, hogy ez így pont jó. Jó, mert az életem ott van, ahol lennie kell. Jó, mert ez még akkor is igaz, ha a legmélyebb gödörben vagyok. És állítom, hogy ez mindenkivel így van. Kell a fájdalom, kell a múlt ahhoz, hogy kiteljesedj. Kellenek a csalódások, az álmatlan éjszakák, a gyomorideggel teli napok, a nagy veszekedések, a nagy szakítások, és sajnos a gyász is. Minden kell ahhoz, hogy a jövő szebb legyen. Nem a következő évek, hónapok, hanem a következő percek is. Hiszen azok is a jövő. Ha megérted, hogy minden pont úgy jó, ahogy épp van, akkor már a következő perced is szebb lesz. 

A Jövő

Fáj a sok emlék, fáj a múlt.

Oly sok emlék a porba hullt.

Mi volt, mik voltunk,

Mi lett, hova jutottunk.

Ami szép volt régen,

Ma sebzi szívem.

Ma már holt,

Mit halhatatlannak hittem.

Az élet játéka mindez?

Hogy az elképzelt csak hamis vágy.

Valaki játszik veled,

S a vérző szív kinek fáj?

Mit jelentettél egykoron neki?

Mik voltak veled tervei?

Ma ő ott, te amarra mész,

Már a gondolat is messze,

Egyedül is oly távolra érsz.

Hisz az akarat, ami hajt,

Amitől szárnyaid nőnek.

A jövő, ami felé mész,

Ami jobbnak tűnhet.

S jobb is lesz, szebb, mint a múlt,

Hisz máshogy nem lehet!

Szebb lesz, Hidd el,

Mert megérdemled!

A jövő a kulcsa a jelennek,

Tetteid sokat ezért érnek.

A jövő a szíve a múltnak,

Régi emlékek ezért fájnak.

Hogy harcolj, s menj tovább!

Hogy a halálig meg se állj!

(2018.08.07.B.S.)