Csak vagyok

Engem is elért a home office... Ülök épp az ,,irodámban" és dolgozok. Vagy nem? Ki ellenőrzi? A gond nem ez, nem a munkakedv, sem a munka mennyisége. Ezekből mind van bőven. Nincs is gond. Sokkal inkább furcsa, nem megszokott körülmények. Igen. Így mondanám. Szóval most épp csak vagyok...

Csak vagyok

Dolgom ezer, vágyam még több.

Mégis csak itt egy helyben ülök.

Az idő lassan telik, a villamos kint,

Fékez, hisz a megállóhoz közelít.

Páran leszállnak, s mennek is tovább,

Továbbra is csak ülök, s nézem a csodát.

Vasbetonszerkezet jobbra és balra,

Ki álmodta meg, vajon még látja?

Apróságok, mik mindennapik,

Ha épp nem áll az idő, tovatűnik.

Gondolatok, melyek ritkák,

Úgy szíven ütnek a kritikák.

Saját szavaim fájnak a legjobban,

Lelki békém feltörője önmagam

Vagyok. És csak vagyok

Míg cikáznak a gondolatok.

Dolgom ezer, mégis állok, s bámulok,

S közben a villamos is odébb robog.

(2020.03.19.B.S.)