Éjjel az erkélyen

Éjjel, mikor a város már alszik, és csend a megszokott,

Kiállok az erkélyre és keresem azt az alakot.

Nézek minden apró kis rezdülést figyelek, hátha ő az,

Várom, hogy megjelenjen, várom, hogy láthassam.

...

Az éj sötétjében ott állok, és várok, hátha megjelenik.

Talán igaz is lesz ez a pillanat, és nem csak elmémben létezik.

(2017.08.17.B.S.) 

Amennyiben szeretnéd az egész verset elolvasni, nincs más dolgod, mint felvenni velem a kapcsolatot. Szívesen megosztom Veled az egész verset. Írj bátran!