Már megértem

2018.05.02

Van, hogy értetlenül állunk egy történés előtt. Keressük a válaszokat, keressük a miérteket. Hiába, mert nincsenek. Múlik az idő, múlnak a napok, hónapok, évek. Az élet megy tovább, és éljük a mindennapokat. Jönnek a hullámvölgyek, a hegyek, a mélységek és magasságok. És egy nem várt pillanatban megérkezik a válasz. Nem telefonhíváson, üzeneten keresztül, hanem értelemmel. Értelmet kap a tett, értelmet kap a fájdalom. Ott áll az ember, és már tudja, hogy miért. Miért történt épp úgy, és épp vele. Tudja, mert a hosszú évek során már ő is átélte, csak éppen a vége lett más a két történetnek. Hogy miért? Nem tudom. Ez már egy újabb kérdés, amire még nincs válasz. Talán majd pár év múlva erre is lesz.

Már megértem
(részletek)

Ereimben érzem, amit éreztél.
Gondolataink egyek.
Fájdalmad az enyém is egyben,
Tudom, már mikben nem hittél.
...
Álltam sírod felett, és csak néztem.
Régen csodálkoztam, és csak kérdeztem.
Most megint itt vagyok, itt előtted.
S már minden tetteted megértem.
...
Miért nem jött egy hang belülről,
Ami addig nem hagy nyugodni, míg nem kereslek.
Miért nem mondtad senkinek?
Miért használtad azt a kötelet?

Már tudom mit jelentettél nekem, ez már biztos.
Bár ne lenne bevésve a másik szám is sírodon.
Hiába értem meg tetted okát,
Hiába tudom, min mentél át.
Akkor is csak állok sírod felett,
S meredten előre nézek.
...
(2018.05.02. B.S.)