Gyere haza

Az életnek megvan a maga árnyoldala is. Lényegében ez magát a végét jelenti. Persze ez tud motiváló is lenni, hiszen amíg van időnk, addig éljünk, és tegyünk. Csináljuk azt, amit szeretnénk, foglalkozzunk azzal, ami minket valóban érdekel. Fedezzünk fel új dolgokat, lássunk világot, menjünk neki a mának, vagy éppen legyünk azokkal, akik a legfontosabbak számunkra. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt értük, nekik, és ami nagyon fontos, hogy mosolyogva hajtsuk álomra a fejünket a nap végén, hiszen elégedettek, boldogok vagyunk. Ez mind lehet egyfajta cél az életben. De mi van azzal a bizonyos véggel? Valójában semmi. Igazán annak fáj, aki közel állt az elhunythoz. Ki ne veszített volna már el valakit, akit annyira szeretett? Nem is részletezem ezt tovább, mert a célom nem a szív sebeinek felszakítása. De való igaz, hogy ez az érzés, ez az, amiről a következő sorok szólnak.

Íme a Gyere haza című versem három versszaka:

Gyere haza

(részlet)

,,Gyere haza, kérlek, még ne menj el.

Maradj még, hadd lássam, ahogy rám nézel.

Mosolyogj, hogy csillogjon a szemed,

Nevess hangosan, úgy kérlek!

Az idő majd mindent begyógyít,

Mondják, de ez nem boldogít.

Most is ott állok veled szemben,

Magam előtt látlak, annyira szeretlek!

Nem kell álmodnom, hogy mellettem legyél,

Két angyalszárnyad hófehér.

Érzem kezeid a vállamon, te vagy a támaszom.

Hallom, súgod: Szeretlek Angyalom."

Amennyiben szeretnéd az egész verset elolvasni, vedd fel velem a kapcsolatot. Írj bátran!