Igaz volt

Vannak pillanatok, mikor az ember visszagondol a múltra. Vagy valami felidézi benne az emlékeket. Vannak érzések, gondolatok, amiknek verset kell ölteniük, amik a szívemből kitörve szavakká testesülnek meg. Vannak dolgok az életben, amikért érdemes élni, vannak dolgok, amikért érdemes szenvedni, amikért érdemes égni.

Igaz volt

Igaz szerelem volt a miénk.

Én tisztán és igazán szerettelek.

És te is így égtél,

Te is igazán szerettél.

Lángolt, amíg volt parázs, izzott a vérünk.

Fel tudtuk újra gyújtani, de nem volt, ami tovább égjen értünk.

Azok a pillanatok, amikről csak mi tudunk,

Az édes csókok. Fogalmunk se volt, hova jutunk.

A te érintésed volt maga a mennyország,

Szép volt a világ, mikor oda bújhattam hozzád.

Mikor elengedtem magam, és csak a tiéd voltam,

Mert a világ nem számított, két karodban nem voltam bajban.

De lassan elaludt a tűz, lassan hűvös lett.

Nem tudtunk mit tenni, hát hagytuk, hogy az utolsó fa is leégjen.

Minden odaveszett, már csak emlékek élnek.

Néha még lepörög egy könnycsepp, de már nem látok mást, csak a szépet.

Szép volt a lángoló tűz, de benne élni nem tudtunk,

Már magam sem tudom, hogy mi volt a mi gondunk.

Nem baj, így volt szép, így volt jó, míg tartott,

Ma már másfelé járunk, nem keresztezi egymást utunk.

A szépet remélem magamnak, és neked is.

Már régóta hallom, ahogy a boldogság szólít.

Hát ideje indulni felé, ideje az igaz mosolynak,

Örülök, hogy veled égett a tűz, örülök a sorsomnak.

(2017.11.26.B.S.)