Köszönöm

Jöjjön ma egy kissé mérgesebb hangvételű vers...

Köszönöm

Köszönöm, hogy semmibe vesztek,

Hogy egy életképtelen embernek hisztek.

Amit én csinálok, az hiszti mind?

Néha nézz magadba is egy kicsit!

Utána szidj le, ha van okod rá,

De fogadjunk, hogy nem találsz.

Ha igen, azzal is csak magadat véded,

Így könnyebb, ha saját hibáid rám kened.

Mielőtt még rám ordítanál,

Tedd fel a kérdést, hogy mi okod rá?

Elegem van, tovább nem tűrök,

Ha egyszer majd kellek, akkor lesznek a zűrök.

Hívnátok, de nem leszek ott,

Mert most ezt csináljátok.

Nekem is betelik egyszer az a pohár,

Csak folytassátok, még bírom tán.

Köszönöm, hogy semmibe vesztek,

Hogy én csak egy hisztis senki vagyok nektek!