Már fáj...

2019.05.01

Jó ideje nem osztottam már meg sem történetet, sem a hozzá kapcsolódó verset, sem pedig csak egy egyszerű, ám sokat mondó költeményt. Ennek bizony oka volt, illetve van. Az életem egy olyan fejezetben játszódik épp, ami nem hagy sok szabadidőt, így több dolgot hanyagolnom kell a mostani időszakban. Végül csak itt vagyok, és bár ezernyi, na jó, inkább több tíz dolgom is lenne, most azért szánok egy kis időt, hogy megosszam legfrissebb versem itt is.

A sorok önmagukért beszélnek, így nem kell megmagyaráznom, hogy mire is gondolt a költő. Ha a szerelem nem is, de a körülmények néha tudnak fájóak lenni átmenetileg. A kitartás meghozza gyümölcsét, csak az a baj, hogy ténylegesen ki is kell tartani. De van, ami, illetve aki megéri. :)


Már fáj...


Már fáj, hogy távol vagy.

Minden pillanat.

Te ott, én itt.

Csináljuk a dolgaink.

Járjuk a mindennapi köröket.

Vesztegetve a közös perceket.

Együtt is lehetnénk,

Egymás mellett ébrednénk

Az összes reggelen,

Mégsem tehetjük ezt Édesem.

Az élet más és más fejezetét éljük,

S közben mégis egymásért dobog a szívünk.

Még egy kicsi, s már nem fog fájni.

Csak még egy kicsit kell kibírni.

S lezárulnak a fejezetek,

Kezdhetjük közösen a miénket!

Mikor nem lesz fájó a hiányod,

Mosolyod reggel, s este is láthatom.

Bár ott lennék már, bár melletted!

Sietek, hogy befejezzem ezt a fejezetet!

(2019.05.01.)


© 2017 B.S. Minden jog fenntartva.
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el