Marad idő?

Pörög az idő. Egyre kevesebb és kevesebb van. A pillanatok lassan már csak emlékek. Szépek, fájóak, semlegesek. De mire marad idő? Mi jön? Mire szeretnénk időt szánni?

Marad idő?

Marad idő a kávé illatára?

Az est nyugalmának hangjára?

A csillagok nézésére,

-épp lehullt egy - a vágyak beteljesedésére?

Kint feküdni éjjel a stégen,

Várni, hogy egy újabb csillag elégjen?

Kezeidben addig megpihenni,

Fejemet mellkasodra tenni.

Marad idő még egy csókra?

Talán igen, ha a háborgó tenger megnyugodna.

Az a vihar, ami a szívemben kelti a hullámokat,

Vad mennydörgés kíséri a villámcsapásokat.

Marad idő a megnyugvásra?

A tenger halk szavára?

...

Maradjon idő a karjaidban elaludni,

Szebbnél szebb helyeket bejárni.

Nem félni az ismeretlentől,

Leugrani a legnagyobb hegyről!

Veled nézni a hullócsillagokat,

Kívánni azt, amit kimondani nem szabad.

(2017.09.18. B.S.) 

Amennyiben szeretnéd az egész verset elolvasni, nincs más dolgod, mint felvenni velem a kapcsolatot. Szívesen megosztom Veled az egész verset. Írj bátran!