Megérte élni

Korábban már meséltem erről a versről. Csak nem neveztem meg pontosan. Az egyik blogbejegyzésemben írtam arról, hogyan kezdtem el verseket írni. Nos, ez volt az, amivel minden indult. Jöjjön belőle egy részlet.

Nézésed szívemet lángra lobbantja,

Ölelésed igazsága lelkemet beborította.

Magadból többet adtál, mint remélhettem,

Törékeny éned mindig is féltettem.

Ezek a sorok 2015-ben íródtak, de még mindig teljesen egyetértek minden egyes szavával.  Az összes eddigi versem közül talán ez az, amelyik a legerősebb és a legtisztább. Olyan erős érzéseket, emlékeket elevenít meg, amik ma is képesek meghatni. Szavai pedig mind igazak. 
 

Ahogy korábban írtam (Blog/Dalszövegek?! című bejegyzésben), ehhez a vershez dallam is született. Számtalanszor azon kapom magam, hogy ezeket a sorokat dúdolom, és nosztalgiázok. 

Tudjuk, ami volt megmarad,

Szívünkben ott él a sok közös pillanat.

Nem veheti már el ezt senki,

A Tied voltam, már megérte élni.

Tudjuk, ami volt megmarad,

Szívem miattad majd meg szakad,

Karjaid nem fognak ölelni, 

De az enyém voltál, már megérte élni,

Már megérte élni.

Amennyiben szeretnéd az egész verset elolvasni, nincs más dolgod, mint felvenni velem a kapcsolatot. Szívesen megosztom Veled az egész verset. Írj bátran!