Miért ne?

Ma jöjjön egy blogbejegyzés. Természetesen az egyik versemről, melynek címe - ki nem találnátok - a Miért ne?.

,,Miért ne léphetnék ki a képkeretből?

Miért ne fázhatnék a hőségtől?"

Ki ne érezte volna már, hogy ha egy kis időre is, de szívesen kiszakadna a mindennapokból. Ki akart már kitörni abból a bizonyos képkeretből? Ki szabadulna már a nap, mint nap felvett álarcától, amit a társadalmi normák miatt kell viselnie? A mások előtt való megfelelés ugyebár... Az mosolygós álarc, ami mögött ott vannak a könnyek, a csalódás, a fájdalom, az elkeseredettség. Picit, csak egy picit hagyni a megszokottat, a mókuskereket.  Nem?

"Miért ne élvezhetném másképp az életet?

Miért épp úgy tegyek, ahogy más tervez?"

És akkor mik is ezek a bizonyos társadalmi normák? Az elénk tett, elvárt viselkedési formák? Ezek azok, amiktől van, hogy megőrülnénk néha. Miért tegyem én azt, ami nekem nem jó? Mert ezt várják el tőlem, és ha netán én másképp cselekszem, akkor "fura" vagyok - itt akarattal nem írok más jelzőt, pedig lehetne. Ismerős? Hát persze, hogy az. Nem írok példákat, mert mindenki magára ismert, és ahány olvasó annyi különböző szituációban.

Ebben a versben megint egy kicsit kitörök. Miért megint? Mert van már ehhez igen hasonló vers. A címe Hadd legyek őrült. Korábban már írtam róla. Miért is hasonló? Az alapmotivációt illetően. Két különböző költeményről van szó, mégis az alapgondolat nagyon egyezik. Egyszerű történet. Elegem lett, csalódtam, valami fájt, és ráadásul volt bennem egy kitörni vágyó erő. Nem a tétlenség, a tehetetlenség állapotában voltam a sorok megírásakor, hanem éreztem, hogy tudnék menni, tenni. Szét tudnám tépni azt a bizonyos keretet. Talán néha ez az erő visz minket tovább az életben. Ez kell, hogy ott legyen, és meglökjön a jó irányba.

"Jó néha egy kicsit őrültnek lenni,

Azt a bizonyos gyeplőt kisség elengedni."