Mindenről ...

Van, hogy szerelmes az ember, és azt gondolja, hogy jobban már nem is lehetne az. Lassacskán változnak a dolgok az életében, a szereplők, a helyszínek, az időjárás, vagyis minden. Van, hogy szerelmes az ember, és miután mindennek vége, azt gondolja, hogy a szerelem már nem lesz számára meglepetés, mert már ismeri. Aztán mégiscsak. Jön valaki, aki felülmúlja minden képzeletét, mondhatni minden elvárását, még akkor is, ha az a bizonyos léc elég magasra került a múlt sérelmei, tapasztalatai miatt. De van, aki megugorja, sőt, felül is múlja ezt a bizonyos magasságot, és ha ez még nem lenne elég, akkor feljebb is emeli a lécet. Ilyen egyszerű, ha egy igazi lovag kerül az ember útjába. :) Jöjjön egy vers az én lovagomról. ;)

Mindenről ...

(részlet)

...

Szebb miattad az összes reggelem,

Hogy lehetsz ennyire tökéletes Édesem?

Melletted oly természetes az élet,

Jön, minek kell, és én boldog vagyok, nem félek.

Mitől is félnék, hisz megóvsz attól is, mi még nincs,

Minden ölelésed egy kincs.

Nem számít, hol vagyok, csak melletted, az a legjobb,

Szívem a tied ritmusára dobog.

Még el sem mentél, de már hiányzol,

Messze vagy, de nem elég távol,

Hiszen most is rád gondok, s Te rám.

Tudom, mert ilyenkor lelkem az egekig száll.

Hallottam, hogy létezik rózsaszín köd,

De nem hittem, s lám, itt van pont felettem.

Te tűnsz elő, s a köd lassan szétoszlik,

Kezedben egy szál rózsa illatozik.

Mosolyogsz, s én rád.

Oly tökéletes a világ.

Ha nem lennél, Téged keresnélek,

És csak remélném, hogy egyszer álmaimon túl is elérlek.

Ha kíváncsi vagy a vers egészére, keress bátran! :)