Mulandó

A most követkző vers mellé nem fűznék sok mondanivalót. Aki elolvassa, az érti is miről szól. Sajnos...

Mulandó

Az élet annyira mulandó.

Eljön a pillanat, mikor bezárul egy ajtó,

És több már nem nyílik ki.

Talán mégis, csak a szem nem hiszi.

Egy pillanatban még vele élsz, vele mosolyogsz,

Később már csak emlék, amihez ragaszkodsz.

Mész tovább az utadon,

De a keze már nincs a válladon.

Törékeny, ami biztosnak látszik,

Az élet folyton csak játszik

Velünk. Lent vagy fent,

Lelkünk tévelyeg.

Mulat az ember, ünnepel hangosan,

Táncol, zenél boldogan.

Fénytől csillognak szemei,

Ami belőle árad ki.

Sugározza a szépet, a csodát,

Elfed minden homályt.

Csak egy pillanat az egész,

Észre se veszi, már az ismeretlenbe vész.

Az élet annyira mulandó.

Eljön a pillanat, mikor végleg bezárul egy ajtó.

(2017.07.02. B.S.)