Napi gondolat

Azt ígértem minden nap egy új verset, vagy abból egy idézetet osztok meg itt a weblapomon. Ma inkább csak egy idézetet. Egy olyan idézetet, ami nem részlet az egyik versemből, hanem egy önálló gondolat.

Tehát a napi gondolat négy sorban:

,,Érezted, hogy minden szétszakad?

Érezted, hogy valami mégis összetart?

Láttad a fényt a sötétben?

Érezted a szárazat az esőben?"

Való igaz, hogy egy vers legelejének indult ez a négy sor, de valahogy megálltam az írásban, amikor visszaolvastam. És csak gondolkodtam. Az első két sor kiegészíti egymást. Minden törik, esik szét, az életed romokban, talán a problémából vezető kiutat sem látod jól, vagy nem is érzed, hogy lenne kiút. De mélyen legbelül mégis lehet tudni, hogy nincs minden veszve. Bármit is hoz az élet, valami összetartja a darabokban lévő szívet, a széthasadt lelket. Talán ez a remény, a jövőbe vetett hit. Talán.

A harmadik és a negyedik sor kicsit kitekint  a megszokottól. Fény a sötétben, száraz az esőben. Olyan, amit az ember nem vár a hétköznapokban. Persze a fény a sötétben egy már megszokott hasonlat a problémák és az arra való megoldás taglalásában, de képzeljük csak el a következőt. Teljesen sötét van. Nincs sehol semmi világosság. Nem a csillagos ég alatt vagyunk, nem világít a Hold fénye, nem egy szobában vagyunk, ahol az ajtó alatt a kinti fény mégis látszik, hanem a teljes sötétségben. Mindenhol, bármerre fordulunk, sötét van. Nincs semmi más. Na, ekkor vajon ki látja mégis a fényt? Ha nincs is ott, akkor is látható? Ugyanígy a  száraz az esőben. Ezt is könnyű elképzelni. ha esik az eső, kint minden vizes, de bent, a házban semmi sem. És ha most nincs kint és bent? Ha most csak az eső van? Mindenfelé csak az vízcseppek megállás nélküli zuhanását látod. Semmi mást. Vagy mégis? Ott van a szárazság?

Fontos meglátni azokat a dolgokat, amik nincsenek ott, de lehetnének. Sőt! Talán mégis. A teljes sötétségben a fény mi magunk is lehetnénk. A szárazság a zuhogó esőben valójában ott van előttünk. A levegő maga a szárazság. Ha minden tiszta víz lenne, mink se lehetnénk ott. Lehet, már a víz feszínén lennénk, és úsznánk a part felé. De nem. Állunk, és körülöttünk szakad az eső. Mi mégis lélegzünk.

Most lehe,t sokan leállnának velem vitatkozni a fent írtak miatt, és tessék, állok elébe. Minden az enyémtől eltérő nézőpontot szívesen meghallgatok.

Annyi minden vesz körül minket. Ez a négy sor pont ezt akarja tükrözni. De ami fontosabb, hogy ne csak gondolkodjunk a minket körülvevő dolgokon, hanem éljük is meg, váljunk a részévé. Szagoljunk bele az esőbe, gyújtsunk tüzet a sötétben. És mindezt éljük is meg. Ott, a vízcseppek alatt, a tűz fényénél legyünk részesei a pillanatnak.