Örökké!

2018.01.03

Vannak versek, amiknek sosem kellene megszületniük. Amiket boldogan feláldoznék azért, hogy a tartalmuk ne legyen igaz. Vannak verseim, amiket egyenesen utálok. Amik annyira fájnak, amik akkora fájdalmat örökítenek meg soraikkal, amit soha senkinek nem kívánnék.

A mostani verset kifejezetten gyűlölöm. Nem gondoltam volna, hogy valaha is megírom őt. Bár ne lett volna okom a megírására...

Örökké!

Csak egy álmod volt,
Hogy szóljon,
Hogy halljad a dalod.
Csak egy vágyad volt,
Hidd el, én hallom,
Örökké hallani fogom a hangod.
Annyi közös emlékünk van, annyit nevettünk együtt.
Az asztalnál ülve csillogó szemmel terveztünk.
Azt, ami történt, elfogadni nem fogom soha!
Már Rólad szól szívem dallama.
...
Örökké a szívemben élsz,
Örökké velem együtt zenélsz!
Érted teszem, amit kell, ígérem!
Amíg élek, őrzöm emléked!

(2017.12.29.B.S.)