Születésnapomra

Pár nappal ezelőtt megtörtént, hogy épp a születésnapom volt. :) Önmagamhoz hűen - és egyáltalán nem tervezetten - egy verssel kezdtem neki annak a bizonyos napnak. 

Ez jön most, illetve ennek egy részlete, ugyanis sikerült annyira kiírnom magamból ez elmúlt X évet, hogy három oldalas, illetve 70 soros vers lett a végeredménye.

Egy igazán őszinte, és boldog költemény, aminek minden egyes sora én vagyok. Nem egy történet, nem egy érzés, nem egy pillanatnyi állapot, hanem én önmagam. Ez vagyok én. Ez a vers teljesen én vagyok. :)

Születésnapomra

Ennyi év már mögöttem,

Ennyi szép kép szememben.

Szám mosolyra görbül, és nem egyenesedik ki.

Nem hagyja magát, most szemem is mer sírni.

...

Így hát ma örülök, és félre teszek minden rosszat.

Örülök annak, amit az élet valaha is adhat.

Minden lehetőségnek, és minden bánatnak,

Mindennek, ami még része lesz utamnak.

Legyen az vihar, legyen az szép szó,

Lehet süvítő tornádó.

Ami darabjaimra tép, és ledob a távolban,

Jöhet bármi, nem állok vele hadban.

Csak bátran, mosolyogva előre,

Ami mögöttem van, arra vagyok büszke.

Minden tettem az enyém volt,

Örülök, hogy megértem ezt a kort.

Hálát adok minden egyes percért,

Hálát adok mindenkiért.

Aki az életemet szebbé tette,

Aki a szívemen a sebeket ejtette.

Hiszen elmondhatom, hogy éltem,

Hogy volt mit átélnem.

Mentem, tettem, másztam és estem,

Zuhantam, majd, ha tudtam felkeltem.

Megsérültem, meggyógyultam,

A sebeimet nyalogattam.

Volt, amikor elegem lett,

Volt, amikor mindenem égett.

Amikor fáztam, áztam,

De nem érdekelt.

Amikor elvesztettem

Az összes hitet.

Aztán néha újra reméltem,

Majd láttam, hogy a Nap süt éppen.

Néhány sugara hozzám is elér,

Lehet, hogy tehetek a holnapért?

És tettem, mentem, előre bátran,

Szemem csillogott, hittem a mában.

Hittem, és de jó volt, oh Istenem,

Aztán megint mekkorát estem.

Sírtam és fájt,

Jobban, mint valaha.

Ott maradtam?

Na nem, azt már soha!

Újra kúszni, lassan felállni,

Mankóval a kézben, de sétálni!

Így indultam újra neki,

De ezt már mindenki feledi.

Csak én tudom mik voltak utam állomásai,

Csak én tartom számon szívem vallomásait.

Én érzem, ha dobban valamiért,

Én szólok, hogy néha jobban dobogjon, mert nagy a tét.

Az én életem, és igazán csak én tudom,

Mennyi benne az öröm, a fájdalom.

...

(2017.10.26.B.S.) 

Amennyiben szeretnéd az egész verset elolvasni, nincs más dolgod, mint felvenni velem a kapcsolatot. Szívesen megosztom Veled az egész verset. Írj bátran!