Túl bonyolult

Érdekes a szív játéka. Az életben annyi megválaszolatlan kérdés, hát ha még jön hozzá pár... Ehhez kapcsolódik az egyik legújabb versem, íme:

Túl bonyolult

Túl vagyok már annyi könnycseppen,

Száz és száz darabban a szívem.

Mégis mi értelme a lehullt faleveleknek,

Ha egyszer újranőnek?

Mi értelme a nyárnak,

Ha télen a virágok megfagynak?

Mi értelme neked és nekem?

Mi értelme újra Rád néznem?

Mi értelme volt annak a csóknak?

Mi értelme? Most hol vagy?

Keresselek? Szeretnéd?

Vagy már nélkülem szebb az ég?

Mi lenne erre a válaszod?

Mi lenne hozzám első mondatod?

Ha újra látnál, ott állnék előtted,

Hevesebben verne szíved?

Megölelnél, magadhoz szorítanál,

Vagy a másik irányba indulnál?

Hogyan néznél rám?

Szemeiddel felfalnál?

Vagy a haragot látnám tekintetedben,

Azt üzened, tűnjek innen!

Rohanjak, ahogy csak birok,

Jobb, ha minél messzebb futok.

Futnál utánam, hogy elérd kezem,

Megfogd, és többé el se engeded.

Vagy kergetnél, ahogy tudnál,

Elűznél, mert a lelked is úgy fáj.

Mit tennél, ha Rád néznék?

Ha szemeid előtt állnék?

(2018.03.25.B.S.)