Vizsgára várva

Írtam már verset autóbuszban, vonatban, troliban, egyetemi órák alatt, váróteremben, a szabad ég alatt, a szobámban ülve... Most már pedig elmondhatom, hogy a soromra várva, szóbeli vizsga kellős közepén is alkottam valami rímbe szedett újdonságot. 

Érdekes maga az a dolog, hogy az ember mitől/kitől, és milyen helyzetben kap ihletet egy vershez. Magam is meglepődtem, mikor a várakozás közepén a tételem kidolgozása mellé elkezdtem sorokat írni magamnak, de jól esett. Megnyugtatott a vers megalkotása. Talán tudat alatt azért is írtam, hogy az idegességemet csillapítsam valamivel, és tudjak kapaszkodni abba a néhány sorba. Nos, ez így lett.

Íme tehát néhány sor belőle.

És igen, a vizsga sikerült, nem is akárhogy. :)

Vizsgára várva

(részlet)

Itt szorongok, várva a soromat,

Mit hoz a jövő, mi a következő gondolat?

Bízni a szépben, csak ezt kell tenni,

Nem félni, s bátran előre menni!

Ha kíváncsi vagy az egész versre, szeretnéd elolvasni, akkor keress bátran! :)