Édenkert, paradicsom, mennyország, éden ... Ezek a szavak legtöbbünknek valami tökéletes és csodás hellyel egyenlőek. De lehet egy gondolat is édenkert? Lehet egy szó? Egy helyzet? Csak egy pillanat maga a csoda, maga az édenkert? Szerintem igen. Íme egy részlet az én édenkertemből. :)
Pár nappal ezelőtt megtörtént, hogy épp a születésnapom volt. :) Önmagamhoz hűen - és egyáltalán nem tervezetten - egy verssel kezdtem neki annak a bizonyos napnak.
Így, túl a századik versen jöjjön egy kicsit régebbi költemény. A mostani 100+-os verseket majd később ;)
Van olyan dal, amit szívesen hallgatsz, mikor boldog vagy? Ami jobb kedvre derít, mikor arra van szükséged? Erőt ad, mikor nincs honnan meríteni. Nyugalmat, ha túl zavaros körülötted minden. Csendet, ha már sok a zaj.
Ideje megosztanom egy verset. Sokat gondolkodtam, hogy melyik is legyen a mostani. Keresgéltem a régebbi verseim között is, és találtam egyet. Egy nagyon kedves barátomnak írtam nagyjából egy éve. Ahogy elolvastam jöttek a gondolatok, jöttek a mostani érzések, a tudat, hogy jelen pillanatban hol áll az életben. Miken megy keresztül, mi vár még rá,...
Láttalak(részlet)
Reszketek, nincs erő a kezeimben.A gyomrom görcsben,Az ajkam remeg.A szemeim könnyben.
Álltam, és csak néztem, Ahogy elsétáltál előttem.Ott mentél könnyedén,Megjelentél, mint egy forgószél.
Régen olyanok voltunk egymásnak,Mint a Föld és a Hold,Mára mész utadon,Engem hátra hagyva.
Ha tényleg szerettél, Akkor miért nem úgy is...
Éjjel, mikor a város már alszik, és csend a megszokott,Kiállok az erkélyre és keresem azt az alakot.Nézek minden apró kis rezdülést figyelek, hátha ő az,Várom, hogy megjelenjen, várom, hogy láthassam.
...
Az éj sötétjében ott állok, és várok, hátha megjelenik.Talán igaz is lesz ez a pillanat, és nem csak elmémben létezik.
Korábban már meséltem erről a versről. Csak nem neveztem meg pontosan. Az egyik blogbejegyzésemben írtam arról, hogyan kezdtem el verseket írni. Nos, ez volt az, amivel minden indult. Jöjjön belőle egy részlet.
Van, amikor az ember vár. Valahol vár a sorára. Közben nincs okostelefon a kezében, nincs nála egy jó könyv, amiben elmerülhetne, és elbújhatna a világ elől, nincs mellette egy közeli, vagy akár távoli ismerőse, akivel elbeszélgethetne. Csak ül ott egyedül, és vár. A gondolatai pedig ezerfelé. Vagy éppen egy dolog körül szárnyalnak.
A most követkző vers mellé nem fűznék sok mondanivalót. Aki elolvassa, az érti is miről szól. Sajnos...
