Írtam már verset autóbuszban, vonatban, troliban, egyetemi órák alatt, váróteremben, a szabad ég alatt, a szobámban ülve... Most már pedig elmondhatom, hogy a soromra várva, szóbeli vizsga kellős közepén is alkottam valami rímbe szedett újdonságot.
Egyre jobban értem, és érzem mit érnek, mekkora erővel bírnak a szavak.
Vannak olyan dolgok az életben, amik miatt néha nehezen jönnek a szavak. Amik úgy megtörik az embert, hogy amit eddig nagy fájdalomnak és veszteségnek élt meg, az mind piknikezésnek számít a jelen pillanatnyi lelki állapotához képest.
Ki az, aki miatt az erőtlen kezünk, a fáradt lábaink erőre kapnak, és csináljuk a dolgunkat? Aki miatt erőre kapunk, aki miatt megyünk tovább? Aki életével, tetteivel, egy-egy mondatával képes példát állítani, és másoknak így újult erőt adni?
Vannak versek, amiknek sosem kellene megszületniük. Amiket boldogan feláldoznék azért, hogy a tartalmuk ne legyen igaz. Vannak verseim, amiket egyenesen utálok. Amik annyira fájnak, amik akkora fájdalmat örökítenek meg soraikkal, amit soha senkinek nem kívánnék.
Az ünnepek közeledtével szerettem volna egy szebb, meghittebb verset megosztani. El is terveztem, hogy melyik legyen az, de jól látszik, hogy nem található ilyen a legutóbbi bejegyzéseim között. Sajnos nem ok nélkül. Az idei ünnep nem ezt hozta. Egy olyan ember távozott el, akinek még rengeteg dolga lett volna itt, a Földön. Akinek még temérdek...
Pörög az idő. Egyre kevesebb és kevesebb van. A pillanatok lassan már csak emlékek. Szépek, fájóak, semlegesek. De mire marad idő? Mi jön? Mire szeretnénk időt szánni?
Vannak pillanatok, mikor az ember visszagondol a múltra. Vagy valami felidézi benne az emlékeket. Vannak érzések, gondolatok, amiknek verset kell ölteniük, amik a szívemből kitörve szavakká testesülnek meg. Vannak dolgok az életben, amikért érdemes élni, vannak dolgok, amikért érdemes szenvedni, amikért érdemes égni.
Az élet szép. :) Sőt! Nagyon is az. Persze nem pont akkor, mikor valami vagy valaki miatt szomorúak, csalódottak vagyunk. Akkor inkább csak hagyjon magunkra a világ, változzon meg jobbá, oldódjon meg magától minden probléma, és akkor újra mehet tovább az élet. Nyilván ez nem így van, de viccelődni csak szabad. ;) Viszont folyton felmerül a kérdés,...
Mostanában hétvégente osztok meg újabb verseket, avagy már dalt is az oldalamon. A legújabb bejegyzésre azonban ma jutott időm. Ezt most azért nem bánom, mert a soron következő vers is a hétvége termése. Egy szép nap, egy szép hely, immár egy szép emlék lábnyoma az a pár sor, ami lentebb olvasható, és csak, hogy stílusos legyek, és eredeti, a...
